Ha visszanézek, hogy 14-18 évesen hogyan képzeltem el magam, azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam. Van egy férjem, akit szívből szeretek, teljes a családom, van egy szép kis lakásom, van munkám.
Rengeteg szeretetreméltó barátom van, akikre feltétel nélkül számíthatok, de sajnos néha égetően hiányoznak, mert nekik is teljes az éltük. Hál Istennek!
Egyedül talán a gyerek, ami hiányzik a listáról, de ez is nagyon közel van, érzem…..
Na jó,talán vékonyabbnak gondoltam volna magam, és egy kicsit gazdagabbnak, de sosem gondoltam volna, hogy ennyi tervem, annyi ambícióm lesz még, és ez nagyon-nagyon jó…
Hálás vagyok a Mindenhatónak, hogy egy spirituális útra vezetett, ami nagyon nehéz, de rengeteget ad.
Hálás vagyok a szüleimnek, hogy előbújtattak, és hogy minden tőlük telhetőt megadtak nekem.
Hálás vagyok a testvéreimnek, hogy vannak nekem, és sosem leszek egyedül.
Hálás vagyok a férjemnek, hogy feltétel nélkül elfogad, elvisel.
Hálás vagyok a barátaimnak, azért a rengeteg inspirációért és nevetésért.
Éljenek a 30-asok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése