Már nagyon régen, pontosan 16 éve tudom, hogy nem lehet természetes módon kisbabám. Az, hogy ez ilyen korán kiderült, nagyon nagy áldás, és nagyon hálás vagyok ezért Anyukámnak, aki volt elég figyelmes és gondos, és végigjárta ezt velem. Kimaradt rengeteg csalódás, nem voltak fájdalmas orvosi beavatkozások (kivéve az elején), nem hosszú próbálkozások után jött a döbbenet.
Így sem volt könnyű...
Az egész akkor vált nagyon nehézzé, mikor 6 éve megtaláltam a társam. Áprilisban jöttünk össze, és már szeptemberben elmondtam neki a dolgot. Voltak iszonyú kemény beszélgetések, hosszú hallgatások, de az elejétől fogva elfogadással, szeretettel fogadta az örökbefogadás gondolatát. Szerencsém volt.
Aztán tavaly októberben.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése