Minden ezzel a furcsa ingerrel, ezzel az elementális erővel rám törő fészekrakó ösztönnel kezdödött. Ugye az ember megtalálni véli élete szerelmét, azt az embert akivel le szeretné tölteni a kis életét, és ehhez bizony szükséges egy helyszín, és az ezzel járó díszlet....
Az első albérletünkbe órási patália, veszekedés után költöztünk be...( ez megérne egy külön blogbejegyzést, ugye Ivi :)) összehordtunk minden színpadi kelléket az ágyneműktől az evőeszközig... boldogan, és büszkén mutogattuk az első íróasztalunkat, a fasza új ágyunkat... aztán szépen lassan rájösz, hogy az albérleti díjad akár lehetne egy banki törlesztő részlet, és itt kezdődnek a problémák....
Elkezdesz szépen lakást keresni....mi annyira zöldek voltunk, hogy az első lakás, amit megnéztünk, egy 18 milliós, nagypolgári, ultrabrutálisan szép lakás volt, amibe természetesen szerelmes lettem, ahogyan azt egy normális nőnek illik...aztán természetesen elmész a hitelszűrésre, és rájösz, hogy ez bizony nem a te kategórád...
de közben a ravasz ingatlanközvetítő kikérdez a lehetőségeidről, az igényeidről, elkéri az elérhetőséged, és kezdetét veszi az ámokfutás..... e-mailek ezrei pocsékabbnál pocsékabb, lakhattlanabbál lakhatatlanabb lakásokról, rengeteg hívás a munkaidődben, illetve este a kedvenc sorozatod alatt, vagy éppen vasárnap reggel 7 órakor, mikor éppen rajzfilmeket néznél a kávédat szürcsölve... akkor már tudod, hogy hibát követtél el, le fognak vadászni........nem akarom megnevezni az ingatlan irodát
folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése