Ősz, munkahely, orrfújás

"Az évszakok változnak, akár csak a városok. Emberek jönnek és emberek mennek, de megnyugtató érzés tudni, hogy akiket szeretünk, mindig a szívünkben lesznek, vagy ha nagyon szerencsések vagyunk, csak pár órányi repülőútra." Carrie Bradshaw

Az utolsó hetem a volt munkahelyemen egy kissé felemásra sikeredett...és még nagyon szépen fejeztem ki magam.... annyira lehetett érezni, hogy ki volt igaz kollega, és ki nem.... nem vagyok benne biztos, hogy megérdemeltem ezt a közönyt, utálatot, felsőbbrendűséget, amit a kollegáimtól kaptam, még azoktól is, akikkel egyébként jobban voltam, legalábbis azt hittem....én például ezreket adtam a kollegáim búcsúajándékaiba, én meg még csak annyit sem érdemeltem, hogy az utolsó nap eljöjjenek velem ebédelni, vagy pár sort reagáljanak a búcsúzkodós levelemre.....
legalább nem sajnálom annyira.....


Az új helyemen az első hét az viccesre sikeredett.... az első napon megkaptam a feladatot, hogy hozzak 20 boritekot, és 20 írható cd-t, és mindezekről kérjek számlát. Ezt a nem bonyolult feladatot sikerült legalább ezer lépésben megoldanom, mert az első alkalommal túl korán volt, és nem voltak nyitva az üzletek; másodszor nem volt nálam elég kp, de túl kínos volt kérni; illetve az irodában hagytam a számlázási címet, és még sorolhatnám... na mindegy.... minden esetre hazudnék ha azt mondanám, hogy jót tett az önbizalmamnak....

Másnapra belázasodtam, így néhány kollégámmal a következőképpen zajlott az első beszélgetés

Hello, Barbara vagyok, van egy zsebkendőd???-heves prüszkölés, köhögés, zsebibe fújás közepette.....


vagy

Szia, Barbara vagyok, van egy neocitránod?

illetve

Hello, Bara vagyok, hazamehetnék?

Jó kis első benyomás.....

Ennek ellenére tök szeretek itt lenni, és jelentem, meggyógyultam.....