Nem csak a keresgélés rögös....
Valamikor tavaly novemberben megtaláltuk az igazit. Nem úgy tört rám, mint a Szex és New York Carriéje, de már az első alkalommal valahogy éreztem, éreztük, hogy ez a lakás lesz a mienk. Nem elementáris erővel tört rám, hanem szépen lassan, észrevétlenül kúszik a gondolat: megtaláltuk...
Zugló, 70-es években épített ház, negyedik emelet, 1+2fél szobás, jó elrendezésű, ramaty állapotú lakás..
És akkor elkezdődik a banki tortúra. Az egy dolog, hogy még azt is megkérdezik, hogy milyen színű a bugyid, de az utolsó pillanatig bizonytalanságban vagy, hogy kicsúszol e a szerződésben megadott szoros határidőből..ez szépen lassan felőrli az idegeid, és megy rá a mindennapjaidra: a munkádra, a kapcsolatodra mindenkivel, stb...
Volt olyan, hogy pénteken délben beadtuk a papírokat, az ügyintéző azt mondta, hogy készen vagyunk, utalják a tulajnak a pénzt...Hazaindulsz, repülsz a boldogságtól, hogy túl vagy mindenen, aztán délután ötkor hívnak, a hogy a társbank rosszul adott ki egy papírt, újra be kell szerezni....
Szépen, majd a PSZÁF-fal és polgári perrel fenyegetőzve érvelsz...egyáltalán miért hív fel péntek fél ötkor, amikor már úgysem tudsz semmit csinálni...
Karácsony előtt 2 nappal aztán beadod az utolsó papírokat, és minden rendben, kezdődik a másik a felvonás a felújítás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése